A bélférgességről

Kutyáink és macskáink egyik leggyakoribb egészségügyi problémája a parazitás fertozöttség: legyen az bélférgesség, bolhásság, kullancsosság, vagy különféle vérben élosködo paraziták okozta bántalom. Ezek sok esetben csak kellemetlenséget okoznak az állatnak – embernek egyaránt, sokszor azonban emberre is veszélyt jelenthetnek. Ezeket az állatról emberre terjedo betegségeket nevezzük zoonózisnak, még pontosabban zooantroponózisnak. Kitérve ez utóbbiakra is, a továbbiakban ismertetném a kutyák és macskák fontosabb parazitás fertozöttségeit, illetve azok megelozésének módját.

A laposférgek törzse

A laposférgek közt a legjelentosebb kórokozók a galandférgek, melyek egyrészt saját maguk, másrészt lárváik által okozhatnak egészségügyi problémákat. A kórokozók kifejlett stádiuma igen hosszú, akár több méteres is lehet: lapos (petékkel teli) ízekbol áll, melyek leszakadva a külvilágra kerülve fertozik a köztigazdákat, bennük egy bélférgességtol eltéro, ún. lárvális cestodosist idézve elo. Ez annyit jelent, hogy a köztigazda élolényben (pl.: rágcsálók, bolhák, de akár az ember is!) fertozoképes lárva alakul ki, rendszerint a májban, tüdoben, izomzatban vagy hasüregben (féregfajtól függoen). Ezt a fertozo lárvákat tartalmazó állatot elfogyasztva fertozodik a végleges gazda (esetünkben a kutyák, macskák), és bennük már ismét az eloször említett bélféreg alakul ki. Bizonyos galandférgek lárvái (pl.: Echinococcus granulosus) tehát emberben is okozhatnak lárvális cestodosist, így zoonózisról beszélünk. Az ember azonban nem csak köztigazdája, hanem végleges gazdája is lehet bizonyos galandféreg fajoknak (ebben az esetben valóban bélférgességrol beszélhetünk), ezeket azonban nem a kutyáktól vagy macskáktól kapjuk el, hanem lárvákkal fertozött halak, húsok elfogyasztásával.

Háziállataink tehát köztigazdák elfogyasztásával fertododhetnek ezekkel a  férgekkel. Rendszerint enyhe tüneteket tapasztalhatunk: enyhe hasmenés, „szánkázás”. A védekezés  egyszeru: meg kell akadályozni, hogy az ebek és macskák köztigazdaként szóba jöheto állatokat, vagy húsokat fogyasszanak el. A húsokat hokezelni (fozni) kell, a bolhákat, tetveket távol tartani megfelelo szerekkel. A fertozöttség gyanúja esetén a féregtelenítés után 48 óráig a bélsár nagy tömegben tartalmazhat emberre is veszélyes petéket, így annak megsemmisítése (elásása) javasolt, valamint a fokozott higiénia (kézmosás) betartása.

A fonalférgek törzse

Kampósférgesség (Ancylostoma, Uncinaria fajok). Apró (1-3 cm hosszú), szürkés, kissé kapószeru véggel rendelkezo féreg. Állataink fertozodhetnek szájon át, a férgek által ürített petékbol kikelo lárvákkal, sérüléseken át, vagy akár kölyök korban tejjel. A fonalférgek jellegzetessége az úgynevezett hypobiosis, amikor a lárva a bélfalon át a szervezetbe kerül, és eltokolódik (például izmokban), „alvó” állapotba kerül. Ellés után ezek az alvó állapotú lárvák az anyaállatban a tejmirigyekbe vándorolnak, és tejen át fertozik a kölyköket. Emberben is gondot okozhat ez a féregfaj, mert az esetlegesen elfogyasztott, vagy borön át felszívódott fertozo lárva az úgynevezett „larva migrans cutanea” = vándorló lárva betegséget okozhatja. Ekkor a lárva a lágy szövetekben vándorol, rendszerint a bor alatt okozva csomó szeru elváltozásokat, míg a szervezet el nem határolja. Ekkor a lárva elpusztul, és további gondot nem okoz. Állatainkban a féreg vérfogyottságot, véres, nyálkás hasmenést okozhat, de gyakori a tünetmentes lefolyás is. Fontos a kölykök és az anyaállat féregellenes kezelése a kölykök 2 hetes korától, 2 hetente, minimum a 8. hétig, a folyamatos újrafertozodés veszélye miatt. Az utolsó féregtelenítés után bélsárvizsgálattal gyozodhetünk meg kezelésünk sikerességérol. A késobbiekben rendszeres féregtelenítés javasolt.

Orsóférgek (Toxocara, Toxascaris fajok) – 5-20 cm közti hosszúságú fonalféreg fajok. Fiatal korban a felvett lárvák a bélfalon átjutva a májba, onnan a tüdobe, légcsobe jutnak, majd visszakerülnek a bélcsatornába, és ivaréretté válva petéket ürítenek a külvilágra. Idosebb korban az elobb említett hypobiosis jelenségével találkozhatunk: a szervezetben eltokolódott lárvák nyugalomba kerülnek, majd a tejtermelés beindulásával az anyaállatból kijutva fertozik a kölyköket (legfeljebb 5 héten át). Nagyon gyakran méhen belül fertozodnek a kölykök. Nem specifikus gazdába jutva a féreg lárvája eltokolódik, ám az ilyen zsákmányállatok elfogyasztása (pl.: egerek) szintén lehetséges fertozési forrást jelentenek. Emberben a kampósférgességhez hasonlóan az orsóférgek lárvái is vándorló lárva betegséget okozhatnak. Ebben az esetben foként belso szervekbe juthat a lárva (larva migrans visceralis), vagy a szembe kerülhet (larva migrans ocularis). Foleg a 3-5 éves gyerekek a veszélyeztetettek, a nem megfelelo higiénia (kézmosás), valamint a föld elfogyasztására való hajlam miatt. Az ember orsóférge („bélgiliszta”) világszerte elterjedt élosködo, a fertozésben a kutyáknak, macskáknak nincs szerepe: az emberbol ürülo peték szájba jutásával fertoz. Szintén az ember saját, háziállatainktól független kórokozója a hegyesfarkú féreg (oxyuriosis). Állatainkban az orsóférgesség gyanúját rendszerint az alábbi tünetek vethetik fel: felfúvódott has, néha eloforduló hasmenés, hányás, fénytelen szorzet, lábgyengeség, esetleg idegrendszeri tünetek. Védekezni a fent leírt féregtelenítési program segítségével lehet fiatal korban, a késobbiekben pedig rendszeres féregtelenítés javasolt. Ellenálló petéi miatt fennáll az újrafertozodés veszélye.

Ostorférgesség (Trichuris vulpis): 3-8 cm hosszú, ostor szeru élolények, melyek foleg a vastagbélben élnek. Az emberre nem jelent veszélyt, kutyákban azonban véres hasmenést okozhat, valamint igen ellenálló petéje miatt a kertbol nehezen kiirtható, így fennáll az újrafertozodés veszélye. Gyakran más férgesség mellett találkozhatunk vele, valamint bakteriális fertozések is gyakoriak az ostorférgesség mellett (Campylobacter, Salmonella). Védekezés a már leírt módon történhet.

Giardia: egysejtu parazita, de itt említem meg, mert szintén bélben élosködo parazitáról van szó. Fiatal és legyengült immunrendszeru állatokat könnyebben betegít meg. Bizonytalan tüneteket, néha hasmenést okoz, emberre is fertozo, nehezen kimutatható kórokozó.

Összefoglalva tehát az alábbi elvek betartása fontos:

1.)    Húsok hokezelése, friss ivóvíz biztosítása.

2.)    A kutyák, macskák bélsarának lehetoség szerinti összegyujtése, ártalmatlanítása (kutyaürülék gyujto szemetesek, elásás)

3.)    Kennel esetén fertotlenítheto aljzat

4.)    Személyi higiénia (kézmosás, gyermekek felügyelete)

5.)    Játszóterek, gyermekek által látogatott helyek kerülése kutyasétáltatás céljából

6.)    Kölykök 2 és 12 hetes kor közti kéthetente történo féregtelenítése, az anyaállattal együtt.

7.)    Rendszeres (negyedévenkénti) féregtelenítés

8.)    Bélsárvizsgálat a 12. héten, majd fél év múlva, a továbbiakban pedig évente (lehetoleg féregtelenítési idopontok elott).